Mint minden évben a tavalyi megrendezésre került Oscar-gálát megelőzően is igyekeztem a jelöltek közül minden filmet végignézni, hátha sikerül némileg egyetértenem a kritikusok értékeléseivel. A 84. Oscar gála jelöltjei közt volt egy film, mely a szeptember 11-ei terrortámadás által okozott fájdalmas haláleseteket helyezi központba.
2001. szeptember 11-én, mint valószínűleg mindenki számára ismert tények alapján New York-ban egy öngyilkos merénylet történt, a World Trade Center épületébe egy repülő ütközött ezzel több ezres tömegek halálát okozva.
A film főszereplője egy kilenc éves kisfiú, aki számára jelentős trauma volt ez a történelmi jelentőségű esemény. Ahogy az iskolából sétál haza, érzi a városban sétáló emberek hangulatán, hogy valami történt. Hazaér és csörög a telefon, az apukája hívja, de képtelen felvenni a telefont, a szobában bekapcsolt tévéadáson jelennek meg a képek, ahogy a híres egykori felhőkarcoló darabokra omlik. Oscar (Thomas Thorn) mindig különös kisfiú volt, kilógott a korosztálybeli gyerekek közül. Az apa karaktere jelentette számára a legfontosabb személyt a világában, akinek emlékét egy évvel később se képes elengedni. A régi feladatok, játékok tovább folytatódnak mikor megtalálja Thomas Shell (Tom Hanks) holmijai között egy eltört vázában rejlő kulcsot.
A film lényegében mesélteti önmagát, rendkívül jól folynak végig a képernyőn az események melyekbe a néző vagy képes beleélni magát, vagy sem. Ugyanis mind éreztük már milyen érzés egy szerettünket elveszíteni, milyen érzés feldolgozni egy fontos személy hirtelen eltűnését az életünkből, milyen is maga a veszteség. Lényegében képes folyamatosan lekötni a néző figyelmét ez a több mint két órás film. New York épületeiről készült felvételek, az operatőri munka, Nico Mulhy dallamos zenéje, illetve a profi színészgárda segítségül is szolgálnak ebben. Minden adott egy élvezetes történetmesélés megvalósítására. A kissrácot alakító színész, aki mellesleg első filmjében szerepel meglepő módon jól alakítja ezt a sérült, hiperaktív fiút. Tom Hanks szokásos formában van, mellékszereplőként rutinmunka lehetett számára. Emellett a feleségét játszó Sandra Bullock is mintha végre az utóbbi években előszeretettel alkalmazott komikus szerepjátékából kinőtte volna magát. Nem utolsó sorban még érdemes megemlítenem Max von Sydow munkáját aki szavak nélkül is képes képernyőre vinni csendes fájdalmát.
Igazából számomra egy jelentős gond volt a filmmel. A főszereplő karaktere, bármilyen hiteles is, rémesen idegesítő volt. Az alkotás ugyan egy könyvön alapszik, amit eddig nem sikerült kezembe vennem, habár a későbbiekben lehetséges, hogy egy próbát rászánok. Hátha a karakterek némileg önállóbbak. Ez a film viszont csöpög a giccses nyáltól. Egy tragikus esetet érzelmi szinten igencsak nehéz átadni a nézőknek, úgy, hogy ne legyen felületes, se közhelyes, mégis minél szélesebb rétegben hasson a befogadóközönségre. De véleményem szerint egyik karakter se volt kellőképpen kidolgozva. Érzelmi megrázkódtatásukon kívül személyiségekkel nem különösebben bírtak. A fiúról ki lett jelentve a film elején, hogy zseni, és csak ezután rohanunk végig a kalandos játékokon, hogy megismerkedünk több és több Black nevű karakterrel, akik tipikus példái az amerikai kispolgároknak. Ugyanolyanok és jelentéktelenek. Ez a mű le se tagadhatná, hogy amerikai gyártmány. A filmgyár fogott egy igencsak tragikus, sokak számára máig fájdalmas élmény emlékével bíró katasztrófát, azt tömény giccsbe öntötték és drámai jelenetekkel kidíszitve egy gyerek lelki világának szétrombolásával hangsúlyozták ki. Íme, így néz ki egy Oscar-díjátadásra készült mű. Két jelölést meg is ért. Habár a Némafilmes elvitte előle, szerencsére.
Összességében, nem számít rossz alkotásnak a szememben. Őszintén ajánlani is tudom az érzékenyebb lelkűek számára, de nem árt tudni, hogy az álomgyár díjesőre számítva dolgozta fel Jonathan Safran Foer könyvét. Egy tízes skálán hetesnek tudnám besorolni. A rendkívül igényesen kiválogatott casting javára szóljon a pluszpontom. Illetve, egye fene, én is fejet hajtok a tragédia megemlékezésének filmbeli formáján. Kár azért a sok giccsért.
Pontozás: 10/07
Olyvia
